2014. október 30., csütörtök

Írói utószó - 1. évad

Drága olvasóim!
Blog eredete:  
Hol is kezdhetném? Nem tudom, mennyire vagytok kíváncsiak a blog eredetére, de úgy gondolom, megérdemlitek, hogy tudjátok, nem egyedül találtam ki ezt az egészet! De kezdjük az elején…
 Még tavaly januárban egy nagyon kedves barátnőm (Lili) elkezdett nyaggatni facebookon, hogy írjunk egy kitalált történetet, egyfajta szerepjátékot. Nagyon jól kitaláltuk, én pedig meg akartam osztani másokkal is a történetet, Ő pedig belement abba, hogy megírjam, de megígértette velem, hogyha a blog végére érek, említsem meg őt is. A sztorit nagyjából átírtam viszont maga az alap ugyanaz volt, kivéve a vég. A végét a hónapok leforgása alatt találtam ki.

Kommentek, feliratkozók, megtekintések:
Nagyon sok kedves üzenetet kaptam sokatoktól, sokan feliratkoztak a blogra és rengeteg megtekintést kaptam. Egy valamit hiányoltam. A sértő üzeneteket. Hol voltak? Miért nem kaptam? Hogy őszinte legyek ezen gondolkodok már vagy egy hónapja és nem találom a választ. Sosem kaptam olyan üzenetet, amiben az van, hogy sablonos a blog. Pedig az, mert ha belátjuk, rengeteg ilyen van. Sosem kaptam olyan üzenetet, amiben az írásomat ócsárolták, pedig nem a legtökéletesebb és, ha belátjuk sokszor össze is csaptam a részeket. Miért? Valaki magyarázza el nekem. De erről ennyit. Volt egy időszak, mikor minden egyes komment kitörlődött (pontosan 56) és nem tudom miért. Ez úgy a 10. résznél történt. Aztán a rendszeres olvasók is gyarapodni kezdtek és a megtekintések száma is az egekbe szökött. Nem tudom eléggé meghálálni nektek!

Részek érkezése:
Még mindig csak sajnálkozni tudok, olyan ritkán érkeztek a részek. De ennek is két oka van. Az első és legfontosabb, hogy ebben az évben nagyon bele kell húznom a tanulásba ugyanis egy erős iskolába jelentkezek (A neve Kisképző) és a jegyeim a béka feneke alatt voltak. Ráadásul van olyan egy héten, hogy kilenc órám van és abból kettő rajz szakkör, amin készülünk a felvételimre. Aztán nyelvvizsga előkészítő, edzés, tanulás, magánélet és hadd ne soroljam. A másik fontos dolog. Egy idő után nem tudtam azonosulni a történettel és nem tudtam írni, de aztán visszatért az a bizonyos kötelék J

2. évad: Painful cry
A 2. évad egy másik oldalon indul, ami a Painful cry (Fájdalmas kiáltás) névre hallgat. Sok változás lesz, hiszen már említettem, hogy mostantól nem Taylor Momsen lesz a karakter személye, hanem egy másik lány, aki lehet, hogy törékenynek látszik, de ez jó. Bízzatok bennem! Nos… A vége az első évadnak kicsit sablonos lett, de igyekszem a 2.-at nem arra írni J 

TÖBB, MINT 41 000 MEGTEKINTÉST
36 FELIRATKOZÓT
45 BEJEGYZÉS (EZZEL EGYÜTT)
169 MEGJEGYZÉS

EZENNEL AZ ELSŐ ÉVADOT LEZÁROM!
2. ÉVAD: ITT


20. CLOSING OF THE SEASON - Recurred

Drága olvasóim!

Hát ide is elérkeztünk. Most nem szeretnék érzelgősködni, mivel jön az írói utószó, aminek a végén megtaláljátok a 2. évad linkjét is. Jelen pillanatban csak annyi kérésem lenne, hogy aki olvassa a blogot, azok fejtsék ki a véleményüket írás formájába. Jöhet hideg - meleg, csak szeretném ha leírnátok a véleményeteket :)
Jó olvasást xoxo

                                                                                               2 hónap elteltével…
Three Days Grace - Gone Forever
Két hónap telt el azóta, az ominózus nap óta. Sok dolog történt azóta. Adam elmesélte az egész történetet. Kiderült, hogy anyánkat és apánkat megölték apa miatt, ugyanis kapcsolatban volt a londoni maffiával, pontosabban dolgozott nekik, de félrelépett és rajtunk kívül, mindenkit lemészároltak.
Adamet is megkeresték és nem volt választása. Amerikában Ő volt a fő kapcsolattartó és a maffia jobb keze egy másik kontinensen. Akkor ismerte meg Harryéket, akik elmesélték a tervet, miszerint segítenek neki kiszállni, cserébe odaad engem a tervhez. Belement. Odaad ott nekik, de csak azzal a feltétellel, hogy nem lesz semmi bajom. Lett. Fizikai és lelki bajom is lett. Sok minden történt és sok mindent nem meséltem el Adamnek, de mikor megtudta, hogy gyermeket várok felment benne a pumpa. Igen, egy piciny gyermek fejlődik a hasamban. Harryvel a szerelmünk gyümölcse. Mikor egy hónapja kiderült minden, kiakadtam, megijedtem de Eleanornak és Louisnak sikerült lenyugtatnia. Igen, Louis. Pár hónapja, mikor köcsög volt velem, nem gondoltam volna, hogy most úgy mond, barátok leszünk. Segített felállni az önmarcangolásból, a fájdalom tengeréből. Mindig azt mondja, gondoljak a gyermekre, aki bennem van, mivel most Ő a legfontosabb. Harry meghalt, de itt hagyott magából valamit, amire most vigyáznom kell. Igaza volt. Harry temetése után „új” életet kezdtem. Adam vett nekem egy kisebb házat itt London külvárosában és egy autót. Egy szintes. Lent van a nappali, a konyha és egy kisebb fürdő, fent pedig két háló és egy nagy fürdőszoba, kint pedig egy kert van hátul hintaággyal és egy kisebb medencével. Nekem kicsit nagy és túlzás, de Adam ragaszkodott ahhoz, hogy oda költözzek. Minden megváltozott. Letettem a fekete ruhákat – persze nem egészen -, nem használok füstös sminket és felhagytam a goromba, nemtörődöm viselkedéssel. Talán az anyaság gondolata teszi ezt velem…

5 hónap múlva…
Minden oly’ tökéletes mégis fura. A hetedik hónapban járok a hasam pedig egyre kerekdedebb, a bokáim egyre jobban dagadnak, míg a hátam rettenetesen fáj, de megéri. Ahogy a hónapok telnek egyre izgatottabb vagyok. Már alig várom, hogy Rowena világra jöjjön. Egy hónapja tudtam meg a baba nemét és különleges nevet akartam neki adni, s végül úgy döntöttem, hogy anyám nevét kapja. Adam már most oda van az unokahúgáért pedig először nagyon dühös volt, de inkább Harryre, amiért teherbe ejtett. Rajta kivűl Louis, Eleanor, Zayn, Niall és Liam is kíváncsi. Az utóbbi hónapokban rengetegszer mellettem álltak és segítettek. A maffiáról soha nem kérdezek, de egyszer megtettem. Megkérdeztem, hogy most ki a vezető, de csak annyit mondtak, hogy, majd meglátom. Mit kéne meglátnom? Harry sírjához minden héten kimegyek és egy – egy könnycseppet, de mindig erős maradok.
A mai is egy átlagos napnak indult. Reggel kikászálódtam az ágyból, a fürdőszobába elvégeztem a szokásos reggeli dolgokat, majd a szobámban felvettem a ruháimat. Kezeimet a hasamra simítottam s úgy mentem le a földszintre reggelit csinálni. Mióta terhes vagyok rengeteget eszek, így sokszor Niall – t hívom el magammal reggelizni, ebédelni és vacsorázni.
- Taylor! Fent vagy már? – hallottam meg Niall hangját a bejárati ajtónál. Emlegetett szamár. A szemeimet forgattam, majd válaszoltam.
    - Konyha! – kiabáltam, miközben kivettem a hűtőből a palacsintához az alapanyagokat.
    - Mit csinálsz Tay? – hallottam meg Zayn hangját. Összeráncolt szemöldökkel néztem a konyhaajtó irányába, amin egy csapat fiú jött be. 
    - Palacsintát. Reggeliztetek már? – kérdeztem tőlük, miközben elkezdtem a palacsinta tésztáját kikeverni egy tálban. A fejüket ingatták, miközben leültek az asztalhoz és zajongani kezdtek. A fiúk gyakran jöttek át hozzám, de nem bántam. Igaz, hogy kiettek a vagyonomból, de legalább nem voltam egyedül. Mikor kész volt a tészta massza láttam, hogy nem lesz elég készítettem még egy adagot. Már vagy fél órája süthettem a palacsintákat, mikor méltóztattak megszólítani.
      -  Hogy vagytok Tay? – becézett Liam.
      - Jól, milyen nap van és hányadika?
      - November 3.-a, hétfő. Miért? – kérdezte zavartan Louis.
       - A héten kell mennem dokihoz – sóhajtottam nagyot, miközben leraktam minden fiú elé egy – egy tányért.
     - Most mehetek én veled? Mindig Louis és Eleanor megy – kérdezte Niall, majd szikrákat szórt szemeivel barátjára.
     -  Persze, gyere nyugodtan – mosolyogtam rá, mikor kiraktam az asztalra a két üveg nutellát, a vajat és a kakaópor, majd visszasiettem a tűzhelyhez, amit elzártam és kitettem az utolsó palacsintát a tányérra. Végül két tányér palacsinta lett, amit mind elpusztítottunk. Én is sokat ettem, de én babát várok a fiúk pedig… fiúk. 
        - Taylor el kéne mennünk valahova – szólalt meg Louis s hirtelen feszült csend lett.
        -  Louis, biztos jó ötlet ez? Nem kéne még várni? – súgta halkan Niall, de nem elég halkan.
      - Az ő parancsa, nem tehetek ellene semmit – mondta ingerülten Lou, míg én teljesen tehetetlenül ültem a széken. 
       - Miről van szó? – kérdeztem higgadtan, miközben kezeimet a hasamra simítottam.
      - Majd megtudod, gyere menjünk. – állt fel Louis az asztaltól, miközben a telefonja képernyőjéről lenézte az időt. 
      - Fiúk, ti maradtok?– kiabáltam vissza a konyhába, miközben felvettem a cipőimet.
      -  Nemsokára elmegyünk – szólt vissza Niall. Felvettem a kabátom, majd visszamentem a konyhába.
      - Ne maradjatok sokáig! A pótkulcs tudjátok, hol van, és Niall csütörtökön reggel tíre itt legyél. Sziasztok! – osztottam ki az utasításokat, majd elköszöntem tőlük és kimentem a házból. Louis már beindította a kocsit, csak arra várt, hogy beszálljak.


A temetőnél állt meg a kocsi. Nem értettem miért vagyunk ott. Kiszálltunk az autóból, majd Lou lezárta a járművet. Miközben bementünk a nagy, fekete és hátborzongató kapun, a kezeimet a kabát zsebeibe rejtettem védve őket a hidegtől. Harry sírja felé sétáltunk. Louis úgy állt meg, hogy én háttal álltam a sírnak.
-          Louis, mi folyik itt? Mindig pénteken jövünk ki – nem értettem semmit.
    - Mindjárt kiderül minden. És csak annyit akarok mondani, hogy sajnálom a fiúk nevében is – mondta idegesen, majd a hátam mögé nézett.
     - Megváltoztál. – Ez a hang. Dermedten néztem Louis bűnbánó szemeibe, miközben éreztem, ahogyan a könnyek a szemembe gyűlnek, az ajkaim elvállnak egymástól, s ahogyan a szívem kihagy egy ütemet, majd hevesen elkezd kalimpálni. Kezeimet kivettem a zsebemből, majd a hasamra simítottam őket. Lassan megfordultam s azt hittem elájulok. Ott állt a sírkő mellett. Göndör tincsit hátrasimította, mert megnőttek. Lábait a fekete farmerja takarta, míg lábfejeit egy - egy csizmába bújtatta. Felül egy fekete póló volt s egy kabát, ami nem volt össze cipzározva. A szemei pedig megijesztettek. Eltűntek a világító zöld íriszek, helyettük sötétzöld hűvös szemek foglaltak helyet. Harry visszatért.

2014. október 22., szerda

19. Light of life

Drága olvasóim!

Hihetetlenül sajnálom ezt a sok késést, azonban olyan szinten elvoltam havazva, hogy alig volt időm írni, de végre sikerült befejeznem a részt :) Elsősorban szeretném megköszönni a több, mint 40 000 (!!!!!) megtekintést és a 36 feliratkozót, hihetetlenül hálás vagyok! A bloggal kapcsolatban. Fájó szívvel jelentem be, de ez az utolsó előtti rész az első évadból -amit rendesen összecsaptam :p A szünetben hozom az évadzáró részt, aminek a végén leírom nektek honnan jött a blog ötlete, a címe stb... persze, ha akarjátok :) A 2. évadnak egy új oldalt csináltam, ami a Painful cry névre hallgat. Annyi változás lesz, hogy nem Taylor Momsen lesz a főszereplő, hanem más, de az, hogy ki egyenlőre titok :) Ohh igen..... Az oldalra nem tudtok fellépni - ha esetleg megakarnátok nézni - ugyanis csak az évadzáró után lesz megnyitva :) 
Jó olvasást xoxo
                                                 Taylor Williams szemszöge
A nap lenyugvóban volt, miközben mi Eleanorral a kanapén ültünk. Harryék órákkal ezelőtt elmentek, s mi Eleanorral beszélgettünk. Furcsa volt vele, nem pedig Ameliaval beszélgetni, de nem bántam, mivel sok mindent megtudtam. Kiderült, hogy tényleg el kellett tűnniük Harry apja elől, de visszajöttek kivéve Ameliat. Állítólag Niall engedte el azzal, hogy nem akarja még nagyobb bajba keverni Őt. Az információ hallatán könnybe lábadtak szemeim, hiszen a legjobb barátom eltűnt és – valószínűleg – Niall-on kívűl senki nem tud róla semmit. Eleanor azt is mondta, hogy nem bujkálhattak tovább Amerikában, mivel a tervnek az is a rész volt, hogy visszajönnek. Hiába kérdeztem a tervről azt mondta, hogy sajnos nem mondhat semmit, de olyan furcsa volt. A kedves mosoly eltűnt az ajkairól és a komorság vette át a helyét. 

- Kérdezhetek valamit? – bólintott – Hogyan ismerted meg Louis-t.
- Tudod egy ideig Louval egy egyetemre jártunk, de valahogy kirúgták. Abban az időszakban egész jól kijöttünk, vicces volt és kedves, majd elment és nem keresett. Körülbelül két hónap telhetett el azóta, mióta utoljára találkoztunk én pedig este az utcán sétáltam egy fiú barátommal egy buliból hazafele menet. Mindketten ittunk, de Ő többet, mint én. Rám mászott én pedig próbáltam leállítani, de túl erős volt. Akkor Louis jött elő a sötétből és megmentett. Ott kezdődött minden. Haza kísért és minden megváltozott. – mosolyogva mesélte el a történetüket, minek hatására nekem is mosoly fagyott az arcomra – Tudom, hogy bunkónak mutatja magát, pedig nem az. Valójában nagyon törődő, kedves és páratlan a humorérzéke. – kuncogott fel – De most te mesélj.
- Tényleg nem tudod, hogy kerültem ide? – vontam fel a jobb szemöldökömet, hiszen nehezen hittem el, hogy Louis nem mesélte neki.
 Azt tudom. – kacagott fel – Azt nem tudom, hogy jöttetek össze.
- Az egy nagyon hosszú történet. Az egész ott kezdődött, hogy…- kezdtem volna mesélni, de félbeszakított a bejárati ajtó, ami nagy erővel kivágódott. Harry és Louis idegesen rontott be a nappaliba, miközben Louis idegesen bólintott Eleanor felé, aki komoran felállt, majd megölelt s Louishoz sétált és elhagyták a házat.
- Mi a baj? Történt valami? – kérdeztem aggódva Harrytől.
- El kell tűnnünk, a kocsiban mindent elmondok –szólt Harry, majd a derekamnál fogva kivezetett a házból, amit miután bezárt a kocsihoz ballagtunk. Még be sem zártam a kocsiajtót, de Harry gázt adott és több száz kilométer perórával száguldott.
 Harry, hová megyünk?  - kérdeztem riadtan.
- Apámék rájöttek a tervre lehet, hogy bepoloskázta a lakást. A lényeg, hogy az emberei fellázadtak, illetve miután megöltük a vezérüket szóltak a rendőrségnél lefizetett embereknek, akik már minket keresek. – mesélte idegesen, miközben ujjai elfehéredtek.
- És most hová megyünk?
- Egy raktár épületbe, ahol remélhetőleg nem találnak meg egy ideig. Aztán pedig elutazunk Portugáliába, ahol van egy ismerősöm, aki tud segíteni. – mesélte el terveit, míg ujjait az enyémekre kulcsolta.
 És a többiek? – Velük mi lesz?
 Megoldják. – mosolygott idegesen – A csomagtartóban van a vészhelyzet csomag, ami két párnát és két takarót tartalmaz. Ezeken kívül van egy kis kaja és három üveg víz, nagyon remélem, nem kell egy ideig pisilned – jegyezte meg incselkedően.
- Szóval felkészültél? – kérdeztem, miközben Ő kivette kezét az enyém közül és leparkolt. Annyira ismerős volt a hely.
 Számítottam erre a szituációra – mosolyodott el idegesen, majd kiszállt az autóból, majd én is követtem. A csomagtartóból kivett egy igen súlyosnak látszó sporttáskát, majd lezárta a kocsit s a derekamra téve az egyik kezét vezetett be a raktárépületbe. Koszos volt, por volt és az egész épületben csak egy piszkos matrac volt letéve az egyik falnál. A matrac mellett egy igen rozsdás fémcső volt. De hisz én már jártam itt! A felismerés szinte villámcsapásként hasított belém. Én itt voltam fogva tartva még régebben. A rossz emlékek hatására hátrálni kezdtem, azonban egy mellkasnak.
- Eszedbe jutott? – kérdezte, miközben kezei közül kiesett a sporttáska, amely nagy csattanással ért földet. Nagy kezei hátulról öleltek át, majdhogy nem úgy szorított, mintha megbánná – Annyira sajnálom, - mondta, miközben maga felé fordított s nagy kezei az arcomra kúsztak, míg az enyém a derekát fogták közre – de csak pár napot kell kibírnunk. – mosolygott bíztatóan, mire bólintottam. Ajkai az enyém felé közeledtek. Olyan gyengéd volt csókja, mintha most csókolna utoljára, aztán pedig vad, mint egy védelmező tinié, mintha szüksége lenne rám, közben pedig el akar távolodni tőlem. Mintha titkolna valamit.
- Titkolsz valamit előlem? – távolodtam el tőle.
- Mit titkolnék? – hazudott.
Nem tudom, csak furcsa vagy. – mondtam összeráncolt szemöldökökkel, miközben Ő kuncogott. Tudtam, hogy titkol valamit, de tudtam azt is, hogy soha nem mondja el nekem. Éreztem, hogy ez a pár nap keserédes lesz.  
- Két napja voltunk abban a raktárban. Volt ruhánk, ételünk, vizünk s a szenvedély pezsgett Harry ereiben – meg persze az enyéimben is. Olyan volt, mintha most látna utoljára, mintha félne valamitől. Tudtam, hogy mitől. Este volt mi pedig a matracon ültünk és beszélgettünk, mikor megtörtént. Egy golyó, majd még több vas törte át az üvegeket fent. Harry villámsebességgel rohant a sporttáskához, amiből kihalászott egy fegyvert, amivel visszajött mellém.
- Figyelj rám! – csattant fel – A fiúk már biztos itt vannak, mivel folyamatosan megfigyelték az épületet. Bármi történik velem, Te elfutsz Louissal. Ha esetleg meglőnének, vagy rosszabb nem maradsz, csak futsz vele. Érted? Elmenekülsz velem vagy nélkülem! Világos? – hadarta el, miközben emberek jöttek be a bejáraton és a golyózápor nem maradt abba. Bólintottam, majd egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
- Mindig szeretni foglak. Mindig te leszel a fény az életemben, ebben az elbaszott világban – Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját…
Felemelte a fegyvert, majd célzott. Az embereket sorjában találta el, de kifogyott a tár a fegyverből. Sokan elmosolyodtak, majd egy ember egyenesen rám célzott. A ravaszt akarta meghúzni, de valaki lelőtte hátulról. Louis. Louis, Zayn, Liam és Niall futottak be, miközben a kezükben egy-egy fegyver volt, azonban Louis kivett még egyet a nadrágjából és Harrynek csúsztatta, majd bólintott neki. Már akkor tudtam, hogy nem stimmel valami. Minden olyan hirtelen történt. Egy kopasz, bajszos férfi a másik sarokból egyenesen Harryre célzott és meglőtte. A mellkasából, a fehér pólóján keresztül folyt a vörös vére. Fájdalmasan felnyögött, majd fejbe lőtte azt a férfit. Könnyeim áztatták arcomat, miközben Harry felé hajoltam s folyamatosan a nevét ismételgettem.
Taylor, - lehelte, miközben a mellkasára helyezte a kezét, pont a szíve fölé, s miközben még több ember özönlött be fegyverrel a kezükben, majd Harryt még egy találat érte a lábán – menj, most! – nem akartam ott hagyni, szinte zokogva mondtam neki, hogy nem megyek sehova, de felcsattant Louis nevét kiabálva. Hirtelen két kéz karolta át a derekam, amik elrángattak onnan. Louis volt. A többiek fedezték, miközben kivitt onnan s miközben és ordítva kapálóztam. Nem hagyhattam ott.
- Figyelj ide! – ordított fel, mikor lerakott egy fekete kocsi előtt szorosan a vállamnál a kocsihoz préselve – Azt a parancsot kaptam, hogyha meghallom a nevem, hozzalak ki Téged! Hidd el, hogy Harrynek jó oka volt ezt tenni. Most pedig szépen elmész, innen Mi pedig elintézzük a piszkos munkát! – kiabált folyamatosan, miközben a raktárból golyózáporok hada hallatszott ki. – Bent a kocsiban hátul ül valaki, aki mindent elmagyaráz, most pedig menj! – „mondta” Louis, miközben nekem folyamatosan folytak könnyeim az arcomat áztatva. Louis sietősen kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, majd lehajtott fejjel beszálltam így nem látva ki ül ott. Becsapta az ajtót, majd az elöl ülő férfi gázt adott és elhajtott. Hangosan felsírtam, majd kezeimbe temettem arcomat.
-  Tay… - egy ismerős hangot hallottam, amit bárhol felismertem volna.
- Adam. – néztem fel, majd egyszer csak a bátyám ölelő karjai közt voltam.
 Hey nyugi – próbált megnyugtatni a hátamat simogatva, miközben a vállába zokogtam.
- Adam hogy kerülsz ide? Mi ez az egész? – kérdeztem sírva, mikor eltávolodtam tőle.
- Mindent elmesélek, de most csak annyitt mondhatok, hogy Te voltál a tökéletes tervünk egyik része….

2014. szeptember 24., szerda

Ask. fm avagy Életjel

Kedves olvasók! 

Nos, jó régen volt rész tudom, de ezzel kapcsolatban már tájékoztattalak titeket jó sok ideje, de még egyszer leírom, hogy az iskola miatt nem tudok heti rendszerességgel hozni részeket, amit sajnálok :( Viszont csináltam egy ask. fm profilt, Naomi S. néven regisztrálva, mivel az eredetit nem szeretném megosztani :) A link a bejegyzés végén található, de a modulsávba is kitettem egy kis dobozkát, amibe ha írtok megkapom a kérdéseket :)
http://ask.fm/Naomi____0000

2014. szeptember 13., szombat

18. The avalanche starts

Drága olvasóim!

Megjött a következő rész és remélem nem okoztam csalódást :) Szeretném megköszönni a sok támogatást, a sok kommentet és a 34 (!!!) feliratkozót! Iszonyúan sokat jelent nekem! Nagyon szeretlek titeket! A következő rész nem tudom mikor jön, mivel sok tanulnivalóm van és alig van időm írni. De ez csak egy ok. Iszonyúan álmos és fáradt vagyok. Sok a nulladik órám és a külön órák száma. De! Mivel közeledünk az évadzáróhoz - akármennyire fáj ezt leírnom - igyekszem megírni az elkövetkezendő 2 - 3 részt és utána jönne a 2. évad, ami ugye a Painful cry és ami ugye, akkor lesz megnyitva, mikor ide felkerül az utolsó rész :) Remélem nem haragudtok rám a részek érkezése miatt és remélem várjátok a végét :) Tudom, hogy még nem világos minden, de a következő részben minden kiderül :)
Jó tanulást és kitartást :)

Naomi xoxo

Taylor Williams
"Szeretem őt és szeretni is fogom."
Lana Del Rey - Dark paradise
Amint az a szó elhagyta a száját megdermedtem. Azt mondta, hogy szeret. De nem. Harry csak részeg volt. De hát a részeg emberek az igazat mondják, vagy nem? Tudtam, hogy amíg részeg mindent kiszedhetek belőle, mivel amint kijózanodik megint rideg lesz velem.
Harry, te csak részeg vagy – mondtam neki halkan, miközben nem hittem el neki azt, amit mondott.
- Nem! – csattant fel – Nem vagyok olyan részeg, mint ahogy te azt gondolod. – rázta a fejét – Lehet, hogy sokat ittam, de leszarom. El kellett neked mondanom, mert kicseszettül elegem van mindenből. –vallotta be, miközben alkohol szag áradt belőle.
- Majd megbeszéljük, mikor magadnál leszel – mondtam bölcsen, s felálltam azzal a szándékkal, hogy kimenjek a szobából, de ezt Harry kezei megakadályozták. Hosszú ujjai a csuklómra tekeredtek, majd rántva egyet az ágyra estem. Abban a pillanatban, mikor tiltakozni akartam forró ajkai az enyéimet illesztette, majd lassan mozogni kezdtek, de még mindig nem válaszoltam.
- Kérlek, ha soha többé nem akarsz, megértem. – vált el tőlem – De csak ma este légy az enyém – kérlelt halkan s hallottam hangjában a sóvárságot. Óvatosan ledöntött az ágyra, majd ajkaink, szinte puzzle ként illettek össze. Elkábított. Nem tudtam ellenállni. Elfeledtem mindent. Az elrablást, a gonoszságokat, az ütéseket, az apját, a közelgő dátumot. Mindent. Csak Ő és én voltunk a világon. Kezei bebarangolták a testem ajkai pedig nem szakadtak el az enyémektől. Miközben kezei az arcomat fogták körbe addig befészkelte magát a lábaim közé, míg én a pólója alját markolásztam. Óvatosan s lassan húztam fel, majd mikor át kellett bújtatnom az anyagot a nyakán, s kezein egy pillanatra elvált tőlem. Ezek után Ő sem tétovázott. A felsőmet és gatyámat szinte letépte rólam, majd a saját gatyáját is lerántotta magáról.
-  Biztos, hogy akarod? Nem félsz? – kérdezte csukott szemmel.
- Nem. Sosem fogok melletted félni többé – súgtam a fülébe, miközben tincseibe markoltam. Több se kellett neki. Vadul kezdte tépni ajkaimat, miközben nyelve táncra hívta az enyémet. Óvatosan kikapcsolta a melltartómat, melyet oldalra dobott. A bugyim is ugyanerre a sorsra jutott, majd az alsónadrágja is. Óvatosan hatolt belém nem úgy, mint máskor. A mozgása azon az estén egyszerre volt lassú még is gyors, de legfőbbképp érzéki. Szeretettel teli. Csak mi voltunk. A szerelmes szavak s esetleg egymás nevének ismételgetése.


Reggel az oldalamra voltam fordulva, bebugyolálva a paplannal, mely alatt a meztelen testem rejtőzött. Az estére gondolván eszembe jutottak a lágy érintések, a szerelmes szavak és Harry mondata. Neked még a csillagokat is lehoznám az égről. Örökké együtt maradunk! Nem tudom, hogy mi hozta ki belőle. Sőt azt sem tudom, hogy valóban józan volt-e vagy sem, de ezt ki tudtam deríteni.
A hátamra fordultam, és oldalra néztem, de Harry sehol nem volt, majd meghallottam a víz csobogását, ami csak azt jelentette, hogy zuhanyszik. Vártam, miközben nem tudtam mi lesz a történetünk folytatása. Ez rajtunk múlik. Ha úgy döntünk, jobb lenne távol maradni egymástól, akkor jobb, ha mindent elfelejtünk. Viszont, ha azt mondja, hogy maradjak vele, nem fogok ellenkezni. Nem tudnék ellenkezni, hiszen annyira beleszerettem, mint Den – be s most is ugyanaz van, mint évekkel ezelőtt. Nem tudtam parancsolni magamnak. Harry az általam épített falat rombolta le, melyet magam köré vontam Den pedig a jóságot vette el tőlem. De mégis úgy éreztem, hogy akár az életemet adtam volna Harryért. Nem tudom miért, de így éreztem.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy besüpped az ágy mellettem engem pedig egy csillogó zöld szempárral találtam szembe magam.
Min agyalsz ennyire? – mosolyodott el óvatosan.
- Azon, hogy mi lesz velünk – sóhajtottam, miközben hátrasimítottam vizes tincseit.
- Hol akarod az egészet folytatni? – fogta meg a csuklómat, miközben tekintete elkomorult. 
-Mire emlékszel a tegnapból?
- Mindenre – sóhajtotta, miközben felkönyökölt s elengedte a kezem.
 És igaz, amit mondtál? – kérdeztem reménykedve.
-Taylor, - jött közelebb hozzám – amit tegnap mondtam igaz volt. Minden. – mondta komolyan.
-  Szeretlek - mondtam lefelé görbülő ajkakkal.
- Én is téged – sóhajtotta ajkaimra, miközben csókot adott, majd karjaival átölelte a derekam, míg a fejét melleimre hajtotta.
- Bárcsak így maradhatnánk örökké. – sóhajtottam búskomoran, mire Harry felemelte a fejét s kérdőn nézett szemeimbe.
- Ezt hogy érted? – zavarodott volt. Pedig tudhatta volna, mire gondolok.
-Tudod, két hónap, átadás, apád – soroltam fel dolgokat, miközben próbáltam visszanyelni könnyeim. Először zavarodott volt, de aztán rájött.
-Te komolyan azt gondolod, hogy ezek után képes leszek ilyesmire? – csattant fel, majd a bokszer alsóját felkapva rontott ki a szobából. Elrontottam. Sóhajtva keltem ki az ágyból s vettem fel a földön heverő fehérneműimet és Harry elhajított pólóját. Felkapkodtam magamra a ruhadarabokat, s habár először fintorogtam a koszos fehérnemű gondolatán, de Harry fontosabb volt. Gyorsan szedtem lábaim, mivel nem akartam, hogy valami hülyeséget csináljon. Az utolsó lépcsőfokokat átszelve a konyhába mentem, mivel volt egy érzésem, hogy ott lesz. És milyen jól hittem! Ahogy az ajtóban álltam láttam, ahogyan keményen a pultot markolja, miközben kidolgozott izmai megfeszültek s így mintha jobban láttam volna tetoválásait. Lassan közelítettem, szinte hangtalanul, majd mikor odaértem óvatosan megfogtam az egyik kezemmel a jobb vállát, minek hatására kicsit megugrott, de mintha tudta volna, hogy én vagyok azt. Hogyne tudta volna? Hiszen csak két ember van a házban!
Harry én… - kezdtem halkan, de elakadtam. Lassan felém fordította tökéletes arcát, majd felvonta szemöldökeit.
- Én nem tudtam, hogy reagáljak. –vallottam be – Nem tudtam mik a terveid. – mondtam, miközben megfogtam az egyik kezét s új begyein simítottam végig az ujjammal. Hitetlenül felnevetett, majd a csuklómra simította az egyik kezét, majd a másik kezét a derekamra rakta. Hirtelen szorított be maga közé és a pult közé, majd a kezeivel a combom alatt emelve felrakott a pultra, s lábaim közé állt.
- Taylor – sóhajtotta – mióta kimondtad azt, hogy szeretsz, akkor tudatosult bennem, hogy én is így érzek irántad. Egy ideig azt hittem szimpla vonzódás, de nem. Beléd szerettem. Én, aki azt hitte sosem tud, majd szeretni, de jöttél te. És ne aggódj az apám halott lesz azon a bizonyos időponton. – nézett végig a szemembe, miközben a kezeimet fogta.
- Még mindig meg akarod ölni az apád? – kérdeztem.
- Látom kivetted a mondandómból a lényeget. – nevetett fel, mire én is felkuncogtam – És igen, halott lesz. Most a te biztonságod a legfontosabb. – nézett rám komolyan, mire bólintottam, majd a tarkóját megfogva kéz kezemmel húztam magamhoz. Mikor ajkaimat mohón az övére tapasztottam kuncogni kezdett, de aztán jobban elmélyítette a csókot. Már a pólója szegélyét markolászta annak érdekében, hogy levegye rólam, de a nappaliban megcsörrent a telefonja, ami úgy tűnt cseppet sem zavarja. Jobban hátranyomott és már – már majdnem belemélyedtem a pultba, de elszakadtam tőle.
- Nem veszed fel? – kérdeztem zavartan.
- Na, ne röhögtess – nevette el magát, majd a nyakamat kezdte csókokkal árasztani.
- De komolyan, lehet, hogy fontos. – toltam el, mire értetlen tekintetével rám meredt – Menj és vedd fel! – mutattam a nappali irányába, ahol abbamaradt a csöngés, de megint rákezdett.
- Tudod, ha nem akarsz lefeküdni velem, akkor csak mondanod kell – mondta nevetve, miközben a nappaliba sétált. Én is felnevettem, hiszen tudtam, hogy csak cukkol. Minden olyan jóvá vált. Olyan harmonikussá, s én voltam olyan naiv, hogy elhittem ez így is marad. Azt gondoltam, hogy amint Harry apja meghal, s a fia lesz a bandavezér minden rendbe lesz. Normálisan élünk majd. Ezt hittem egészen addig a telefonhívásig.
- Mi?! – hallottam meg Harry kiabálását. Óvatosan leugrottam a pultról, majd a hideg földön sétálva mentem én is be a nappaliba, ahol Harry idegesen járkált és üvöltözött a telefonba. Értetlenül álltam ott, amit valószínűleg Harry is észrevett, ugyanis amint hátra fordult ideges mosolyt varázsolt az arcára. Mi lehet a baj? Tovább beszélt a telefonba, majd sietősen le is rakta. Amikor felém sétált láttam vonásain az idegességet és a dühöt.
- Jól figyelj rám. – kérte, miközben kezei közé fogta az arcomat – Nagyon nagy baj van. Most elmegyek, és addig ide jön valaki utána pedig el kell tűnnünk, mindenkinek el kell tűnnie. Rendben?  - hadarta el a mondandóját.
- Jó, de mi a baj? – kérdeztem zavartan.
- Mindent el fogok mondani. – ígérte meg – Most viszont felmegyünk és átöltözünk, mert hamarosan jön Louis és Eleanor – mondta idegesen.
- Ki az a Eleanor? – kérdeztem homlokráncolva, miközben felhúzott a lépcsőn be a hálóba.
- Majd megtudod – mondta, miközben a szekrényéből kivett egy fekete farmert, egy vörös pólót és egy új bokszert, majd mikor ezeket magára vette egy-egy zoknit is húzott lábaira és a fürdőszobába ment. Én is a szekrényhez sétáltam, ahonnan kikaptam tiszta fehérneműt, egy fekete cicagatyát és egy barna alapon feketecsíkos inget. Levettem magamról Harry pólóját és a piszkos fehérneműimet, majd felvettem a tiszta ruhákat, plusz fekete zoknit húztam lábaimra. Harry is kifáradt a fürdőből így be tudtam menni, de fogmosáson és hajfésülésen kívül semmit sem csináltam, mivel nem akartam sminkelni. Kimentem, de nem volt ott senki. Lentről viszont hangok szűrődtek fel így lementem. Az ajtóban állt Harry, aki Louis -val beszélgetett, de nem is rajtuk akadt meg a szemem, hanem egy barna hajú lányon, akit Louis ölelt át egy karjával.
- Taylor  - fordult hátra Harry, majd a karjaiba vont.
 Ribanc – köszöntött Louis.
 Köcsög – köszöntem vissza kedves mosollyal, mire a lány kuncogni kezdett.
- Taylor, Ő itt Eleanor, Louis barátnője. – mutatott be minket egymásnak Harry.
 Szia. Eleanor vagyok, nagyon örülök – nyújtotta a kezét Eleanor, amit megráztam.
 Taylor – mondtam mosollyal az arcomon.

Talán ez volt az a pillanat, ahol minden elkezdődött. Amikor elindult a lavina.

2014. szeptember 2., kedd

Információk

Drága olvasóim!


Mint látjátok nem résszel jöttem, hanem egy kis információval, ami kihat a közeljövőben. Nos a részek nem jönnek majd sűrűn! Őszintén mondom - írom - nektek, hogy két napja van iskola, de kikészültem. Alváshiányban szenvedek, borzasztóan sok órám van mindennap és borzasztóan lett összeállítva az órarendem. Egyszerűen fáradt vagyok. A 18. fejezet már készülőben van, de nem tudom, mikor jön rész. Lehet, hogy a hétvégén, lehet, hogy azután. Nem tudom. A másik dolog. Megszavaztátok a 2. évadot, aminek nagyon örülök. A blog már kész is van, ami a Painful cry névre hallgat :) De! Két dolog nagyon fontos. Az egyik, hogy a blog addig nem látogatható, ameddig ez be nem lett fejezve. A második az, hogy miután  a végére értem ennek a blognak lesz 1 - 2 hónap kihagyás, hogy összeszedjem magam! Tudom, hogy ez most is lehetne, de nem! Nem akarom cserben hagyni az olvasókat, de cserébe meg kell értenetek, hogy rengeteget kell tanulnom! Előre is nagyon köszönöm :) Nemsokára jön az új rész :) 

Puszi, Naomi xoxo

2014. augusztus 16., szombat

Szavazás

Hello, drágák!

Bal oldalon van egy szavazás, miszerint legyen-e második évad, vagy ne legyen.
Kérlek szavazzatok, Ti döntötök! :)

Puszi, Naomi xoxo